Blog 1/8






Van egy furcsa dolog a ruhákkal kapcsolatban.

Felveszel valamit, ami tetszik. A tükörben rendben van. Jó a szín, jó a fazon, minden stimmel. Aztán kimész benne az utcára… és történik valami apróság, aminek mégis nagy jelentőséget tulajdonítasz.



Ha most egy perced van magadra, ne siess tovább.

Nem kell most senkinek megfelelni.
Nem kell figyelni, ki mit mond, mit gondol, mit vár el.

Csak egy pillanatra állj meg.

Nézz magadra.
Nem a tükörben – hanem úgy igazán.

Hogy vagy most?


Van egy dolog, amit ritkán mondunk ki őszintén.

Sok nő azt mondja: „engem nem érdekel, ki mit gondol rólam.”

És bizonyos értelemben ez igaz is. Nem azért öltözünk fel reggel, hogy másoknak megfeleljünk. De közben van egy másik igazság is.


Van egy változás, amin szinte minden nő átmegy.
Nem egyik napról a másikra, és nem is nagyon beszélünk róla.

A húszas éveinkben általában ugyanazt keressük: hogy „jók” legyünk. Hogy jól nézzünk ki. Hogy passzoljunk. Hogy ne lógjunk ki. Sokszor nem is magunknak öltözünk, hanem ahhoz, amit akkoriban elvártnak érzünk.