Régen nem volt divattervező. Aztán jött egy férfi, és ráírta a nevét a ruhára.
Régen nem volt divattervező. Aztán jött egy férfi, és ráírta a nevét a ruhára.
Ha ma veszünk egy ruhát, teljesen természetes, hogy megnézzük a címkéjét. Ki tervezte? Milyen márka? Olasz? Francia? Ismerjük? Szeretjük?
Pedig volt idő, amikor a ruha készítőjének neve egyáltalán nem volt érdekes.
A 19. század közepén egy tehetős nő nagyjából úgy készíttetett ruhát, ahogy ma elmennénk egy varrónőhöz: ő mondta meg, mit szeretne, kiválasztotta az anyagot, a ruhakészítő pedig elkészítette.
Aztán jött egy angol férfi Párizsban, és azt mondta: majd én megmondom, mit viseljenek a nők. 😄
Charles Frederick Worthnek hívták, és holnap, október 13-án lesz születésének 201. évfordulója. 1825-ben született Angliában, fiatalon textilkereskedőknél dolgozott, majd 1845-ben Párizsba költözött. 1858-ban társával saját divatházat alapított, és néhány év alatt a párizsi elit egyik legkeresettebb ruhakészítője lett.
És Worth valami egészen újat csinált. Nem várta meg, hogy a hölgyek elmondják neki, milyen ruhát szeretnének. Ő találta ki a ruhákat.
Elkészítette a saját terveit, valódi modelleken mutatta meg őket a vendégeinek, ők pedig kiválasztották, melyiket szeretnék saját méretükre elkészíttetni. A V&A szerint Worth nevéhez kötik a kollekciók rendszeres, élő modelleken történő bemutatását is – vagyis azt a gondolatot, amelyből később a mai divatbemutatók rendszere kialakult. Mai szemmel ebben talán semmi különös nincs.
Megjelent a tervező, akinek saját elképzelése volt arról, mi lesz a divat.
Worth nagyon értett ahhoz is, amit ma valószínűleg márkaépítésnek neveznénk. A neve önmagában értékké vált, és Európa leggazdagabb, legbefolyásosabb asszonyai keresték a ruháit.
Egyik híres ügyfele Sissi, Erzsébet császárné és magyar királyné volt. Worth készítette azt a ruhát is, amelyet Erzsébet az 1867-es magyar királynévá koronázásakor viselt. Vagyis Worth története egy kicsit a mi történelmünkhöz is kapcsolódik.
És innentől már nemcsak a ruhát akarták. Hanem a nevet is, ami benne volt. Vagyis megszületett valami, amit ma már teljesen természetesnek veszünk.
És ezen gondolkodtam el. Miért számít nekünk még ma is a márka? Nem feltétlenül azért, mert szeretnénk, hogy mások lássák a címkét. Sokkal inkább azért, mert ha egy márkát megszeretünk, egy idő után tudjuk, mire számíthatunk tőle.
Ismerjük a szabását. A méretezését. Az anyagait. A színeit. Azt a női világot, amit képvisel számunkra.
 |
 |
Nálunk például sokszor megtörténik a Rinascimento darabjaival, hogy egy visszatérő vásárlónak már szinte nem is kell bemutatni a márkát. Felvesz egy új nadrágot vagy ruhát, és azt mondja: „Igen. Ez megint én vagyok.”
És szerintem valahol itt van Worth 200 évvel ezelőtti ötletének lényege is.
Egy jó divatmárka nem egyszerűen ruhákat készít. Van saját kézjegye. És amikor ez találkozik a mi ízlésünkkel, akkor kezdünk el újra és újra visszatérni hozzá.
Persze Charles Frederick Worth ruhái ma már múzeumokban vannak. A divat azóta ezerszer megváltozott, a szoknyák rövidültek, a fűzők eltűntek, mi pedig már sportcipőt veszünk a nadrágkosztümhöz.
Legközelebb, amikor automatikusan megnézed egy ruha címkéjét, jusson eszedbe: valakinek egyszer eszébe kellett jutnia, hogy a ruhában lévő név is számíthat. 😉
Ha szeretnél még hasonló érdekes és hasznos cikkeket olvasni a divatról, öltözködésről, színtípusokról, ékszerekről és szívesen veszed a hasznos tippeket is, akkor iratkozz fel hírlevelünkre!
Amíg nem találkozunk se feledd, hogy a kor csak egy szám, a stílus inspirál, a divat pedig nálunk méretfüggetlen!❤️
📍Pécs, Király utca 20.
Mikor tudsz meglátogatni minket?:
Nyitvatartás:
Hétfőtől-Péntekig: 10.00-18.00
Szombaton: 10.00-15.00
Szeretettel:
Anna és a Múzsa Pécs csapata ✨💎